Ellenség vagy tanácsadó?

Előny ha egy vállalkozó fél?

A legtöbb üzleti tanács ma ugyanazt ismétli:

„Lépj ki a komfortzónádból.”
„Aki nem kockáztat, nem nyer.”

És ezekben van igazság.
De mi van akkor, ha a félelem nem akadály, hanem egy több millió éves túlélési rendszer, amely eredetileg azért alakult ki, hogy jobb döntéseket hozzunk?  

Képzeljünk el egy ősembert.
Egy nyílt területen bogyókat gyűjt, körülötte magas fű van. Egyszer csak megmozdul előtte a növényzet. Az agyának egyetlen pillanat alatt kell döntenie:

Csak a szél mozgatja a füvet vagy egy ragadozó közeledik?

False positive
Azt gondolja veszély van és elszalad. Később kiderül, hogy csak a szél mozgatta a füvet. Ez egy rossz döntés volt? Elveszített néhány percet, elhasznált egy kis energiát, de életben maradt.

False negative
Azt gondolja, nincs itt semmi veszély, marad, de a fűben egy ragadozó volt. Ennek a hibának sokkal nagyobb ára lehetett.

Az evolúció szempontjából a két tévedés nem volt egyenlő. Egy felesleges félelem ritkán ölte meg az embert, egy figyelmen kívül hagyott veszély viszont igen.

Ezért az emberi agy úgy fejlődött, hogy bizonytalan helyzetekben inkább hajlamos legyen a veszélyt feltételezni.
A kutatók ezt a jelenséget hiperaktív ágenciaészlelésnek (Hyperactive Agency Detection) nevezik.  

Egyszerűbben:
Az agyunk szeretné megtalálni, hogy „ki vagy mi okozza” a történéseket.

Ez az oka annak is, hogy az ember elképesztően gyorsan felismer arcokat. Sőt, gyakran ott is arcot látunk, ahol valójában nincs. Egy ház ablakai úgy néznek ki, mintha két szem és egy száj lenne. Egy autó elején arcot fedezünk fel. (a gyártók ezt direkt kihasználják, de talán erről majd később írunk) Egy felhőben ismerős formákat látunk. Ezt nevezik pareidoliának.

De miért pont arcokat látunk? Mert az arc felismerése egykor túlélési kérdés volt.
Egy szempár a fűben jelenthette azt, hogy:

• egy társ figyel,
• egy ellenség figyel,
• vagy egy ragadozó készül támadásra.

Az az ember, aki gyorsabban észrevette a tekintetet, nagyobb eséllyel reagált időben. Az agy ezért inkább tévedett néha, mint a korábban a fű mozgásnál… Jobb volt százszor egy arcot látni egy árnyékban, mint egyszer nem észrevenni egy valódi veszélyt.

Az emberi agyban ezért külön területek specializálódtak az arcok felismerésére, (Fusiform face area – FFA).
Számos állat használ úgynevezett szemfoltokat (eyespots), vagyis olyan mintázatokat, amelyek nagy szemekre hasonlítanak.
Egyes lepkék például így próbálják megtéveszteni a támadókat, hogy valóban könnyű zsákmánnyal van-e dolga.
Hasonló elv alapján az emberi kultúrákban is megjelentek olyan maszkok és mintázatok, amelyek a szem vagy az arc erejét használták fel a megtévesztésre.

Ugyanez történik a vállalkozásban is

A vállalkozók gyakran ugyanazzal a belső rendszerrel találkoznak, mint az őseink.

Egy új lehetőség előtt:
„Mi van, ha nem működik?”
Egy új marketingstratégia előtt:
„Mi van, ha kidobott pénz lesz?”
Ez nem gyávaság, ez az agyunk természetes veszélykereső működése, ugyanaz a rendszer, amely egykor megvédett minket, de ma néha vissza is tarthat.

A bátorság nem a félelem hiánya

Sokan összekeverik a bátorságot a vakmerőséggel, pedig a kettő között hatalmas különbség van.
Az ősember sem attól volt bátor, hogy minden zörgő fűbe belesétált. Ha ismeretlen területen volt, lehet, hogy a legjobb döntés az volt, hogy visszalépett, információt gyűjtött és újratervezett. De ha társakkal ment, akiknek már volt tapasztalatuk, volt tervük arra, hogyan kezelik a veszélyt, akkor már nem ugyanazt a kockázatot vállalták.

A vállalkozásban sincs ez másképp

A sikerhez valóban kell bátorság. De a jó döntésekhez kell elemzés, stratégia és megfelelő háttér is. Mi segítünk abban, hogy felkészülten, adatokra és stratégiára építve hozd meg a döntéseidet. Nem azt ígérjük, hogy soha nem lesznek kérdések vagy akadályok.

Azt mondjuk: Nézzük meg együtt a terepet, tervezzünk előre, készüljünk fel.